Történelem

Sára és Bodrogzsadány egyesítéséből jött létre 1949-ben. Sára (Bodrogsára) nevét 1398-ban említették először oklevélben, ekkor Debreő István-nak és fiainak birtoka volt. Zsadány (Bodrogzsadány) egykor két község volt: Arbonya (Orbon) és Zsadány (Sadan) néven. Zsadány Árpád-kori település, melyet még az 1200-as évek elején IV. Béla király adományozott a Marcell család-nak, Arbonyát pedig Juche kapta meg. 1423-ban már mint királyi birtokot említették az oklevelek.

Az évszázadok során a falu lakossága többször kicserélődött, megújult. Lakosai eredetileg halászattal, szőlőműveléssel, és földműveléssel foglalkoztak. A község lakosainak egy része II. József alatt nemességhez jutott. A falu legrégebbi családjai sorában említhetjük a Kecskeméthy, a Szabó, a Koleszár, a Smajda, a Vaskó-családot.

A falu határának többségét a jobb módú reformátusok birtokolták. A települést a XIX-XX. században római katolikusok, görög katolikusok, reformátusok és egy zsidó család lakták. Vallási közösségeiknek a XX. századig nem volt temploma.

Bodrogzsadány legtehetősebbnek tekintett közössége, a reformátusság (ekkor 167 fő) épített először templomot. 1904. október 2-án az itt élő 22 család határozta el a templom megépítését, megajánlottak erre a célra 10600 koronát. Voltak, akik néhány száz, vagy csak 100-100 koronát adtak, de a tehetősebbek jelentős összeget ajánlottak fel: öreg Szabó András 2000, özv. Szabó Ferencné 2000, özv. Szabó Jánosné 1000, Kecskeméthy Mihály 1000, Kecskeméthy Sándor 1000, Kecskeméthy József 800 koronát. A gyülekezet tenni akarása s áldozatvállalása révén 1907 augusztusára készült el a református templom, a falu első temploma.

Az elmúlt 100 esztendőben sokat változott a falu. A római katolikusok (1934-ben Rády Eduárd és Tamás Márta adományából), majd a görög katolikusok (az építkezés 1936-ban kezdődött, 40 évig csak a falak álltak, míg 1982-ben újrakezdődött, s 1983-ban fejeződött be az építkezés) templomot emeltek.

1876-ban elkészült a régi, majd a XX. század első felében az új iskolaépület, ezekben két tanító (általában egy református és egy római katolikus vallású) tanított. Osváth Endre református tanító úr népművelési előadásokat szervezett: Ezeken hallhattak a helyiek a magyar királyokról, Toldi Miklósról, II. Rákóczi Ferencről, hazánk térképéről éppúgy, mint a betegségek elleni védekezésről s a gyümölcsvédelemről. Tartottak előadásokat a magyarországi templomokról, múzeumokról is.

A Bodrog árterületében kialakult Ósára 1939-ben felköltözött mai helyére, létrejött Újsára. Három halászattal foglalkozó család maradt csak az „Ó” faluban, a Smajda, a Halász és a Kotsis család. Az idősek elhalta után, 1952-ben Smajdáék hagyták el utolsóként a régi falut. Az ósárai régi, 1818-ban épült paticsfalú templom a két világháború között vált rommá.

A II. világháborút követően nehéz éveket éltek át a falubeliek. Sokan voltak hadifogságban (többen ott is haltak meg), nem volt könnyű a világégést követő újrakezdés.

1950-ben Újsára és Bodrogzsadány egyesítésével megalakult Sárazsadány. Sára szinte egészében református lakossága 1953-ban csatlakozott a zsadányi templom gyülekezetéhez, s létrejött a sárazsadányi leányegyház. Mára már összenőtt az egykor volt két falu Újsára és Bodrogzsadány.

A falu történelme visszaköszön a mai település képén, régi házai az egykor volt világot idézik a település funkcióváltása közepette. Átalakul a régi, mezőgazdasággal, halászattal foglalkozó település. A régmúltról mesél tárlataival és múzeumpedagógiai foglalkozásaival a pataki Rákóczi Múzeum Sárazsadányban létrehozott néprajzi kiállítóhelye. Egyre több az időszakosan itt tartózkodó lakos, és egyre kevesebb a falu tényleges lakosságszáma.

A Bodrog folyónak köszönhetően turizmusa fellendülőben van, amit az egyre több szálláshely, és a hajókikötő is támogat. Egy értékes, modern falu van kialakulóban, amely megőrzi a falu hagyományait, mégis a XXI. századra készül!